Kedves Olvasóim!
Elérkeztünk az utolsó, "hivatalos" blogbejegyzéshez. A mai nappal lezárul a Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíjam, de a munka nem ér véget. Készülök a Záróbeszámolóm beadására, az utolsó simításokat végzem az adatokon. A poliamin mérések továbbfolytatódnak, hiszen 1-1 minta lemérése sok időt vesz igénybe. Az előző blogbejegyzésemben írtam a Tudománykommunikációs tréningről, ebből már csak egy utolsó alkalom van hátra, az eddigi benyomásaim és tapasztalataim által elmondhatom, hogy egyik legjobb döntésem volt erre jelentkezni. Nagyon sok hasznos tudnivalóval gazdagodtam, a tudomány számos területéről érkezett szakemberrel találkoztam és elismert oktatóink voltak ezeken a kurzusokon.
A karácsonyi mézeskalács evés közepette felmerült bennem, hogy keveset írtam a poliaminok emberi szervezetben betöltött jelentőségéről, ami nem elhanyagolható. Most ezt a hiányosságomat szeretném pótolni:
A poliaminok (putreszcin,
spermidin, spermin) olyan alifás aminok, amelyek az élő sejtek számára
létfontosságúak. Mivel szerepük van a sejtek növekedésében, normál működésében,
és a sejtosztódásban is, így a biogén aminok egyik legfontosabb csoportját alkotják.
Továbbá, a poliaminok részt vesznek az immunsejtek differenciációjában is, azaz
a gyulladásos reakciók szabályozásában is. Kimutatták, hogy képesek csökkenteni
a tüdő és a bélrendszer immunoallergén válaszait is. Gyermekek esetében, az
első évben bevitt magas poliamin mennyiség jól korrelált az ételallergia
megelőzésével. A spermidin és a spermin jelentősen csökkenti az antiglikációt,
ami új lehetőségeket jelent a diabetes kutatás számára.
Az emberi szervezet 3 forrásból
nyerhet poliaminokat: endogén vagy de novo bioszintézissel, a bélrendszer
mikroorganizmusai által és exogén (külső) bevitellel a táplálkozás által. Ez a
külső bevitel nagyobb mennyiséget jelent, mint az endogén (belső) bioszintézis.
Mivel az életkor előre haladtával csökken a szerveink poliamin szintje (agy,
vese, hasnyálmirigy), így feltételezhetően a táplálkozással bevitt poliaminok
jelentősége még inkább jelentőssé válik. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy
mivel a poliaminoknak van egy sejtosztódás elősegítő szerepe is, nagy mennyiségben
való feldúsulásuk hozzájárulhat tumorok kialakulásához is, tehát egy megfelelő
egyensúlyra kell törekedni a poliamin szintek beállítása esetén is.
A poliaminok eltérő mennyiségben találhatóak meg élelmiszereinkben.
Arginin és ornitin aminosavakból képződnek, így főleg a fermentált termékekben
található belőlük nagy mennyiség, mint pl. a tejföl, néhány kolbász és sajtok.
Növényekben, a só és ozmotikus stressz képes elősegíteni a poliamin
bioszintézist, és ezáltal megemelni azok szintjét.
Kutatók megbecsülték a napi
átlagos poliamin bevitel szintjét, ez 250-550 µmol körül bizonyult. Európában
magasabb összes poliamin bevitelt közöltek (700 µmol/nap) a mediterrán
régiókban, összevetve a 350-500 µmol/nap mennyiséggel az északi országokban.
Ezek a különbözőségek a tendenciákban jól kapcsolódnak néhány krónikus betegség
előfordulásával, jól tudjuk, hogy a mediterrán diéta mennyire hasznos lehet
ezek megelőzésében. A poliaminok antioxidáns hatása is szerepet játszhat a
krónikus megbetegedések megelőzésében.
(Forrás: Atiya Ali et al.
:Polyamines in foods: development of a food database (Food Nutr Res. 2011; 55))
Ezzel szeretnék köszönetet mondani Minden kedves olvasómnak, és sikerekben gazdag, boldog újévet kívánok mindenkinek 2015-re.
Nem utolsó sorban pedig szeretném megköszönni a Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíjamat mindenkinek, aki egy kicsit is hozzájárult ahhoz, hogy megkaphassam és végig tudjam csinálni.
Köszönöm szépen.
üdvözlettel: Dr. Szepesi Ágnes
