Decemberi összegzés

Kedves Olvasóim!

Elérkeztünk az utolsó, "hivatalos" blogbejegyzéshez. A mai nappal lezárul a Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíjam, de a munka nem ér véget. Készülök a Záróbeszámolóm beadására, az utolsó simításokat végzem az adatokon. A poliamin mérések továbbfolytatódnak, hiszen 1-1 minta lemérése sok időt vesz igénybe. Az előző blogbejegyzésemben írtam a Tudománykommunikációs tréningről, ebből már csak egy utolsó alkalom van hátra, az eddigi benyomásaim és tapasztalataim által elmondhatom, hogy egyik legjobb döntésem volt erre jelentkezni. Nagyon sok hasznos tudnivalóval gazdagodtam, a tudomány számos területéről érkezett szakemberrel találkoztam és elismert oktatóink voltak ezeken a kurzusokon. 

A karácsonyi mézeskalács evés közepette felmerült bennem, hogy keveset írtam a poliaminok emberi szervezetben betöltött jelentőségéről, ami nem elhanyagolható. Most ezt a hiányosságomat szeretném pótolni:

     A poliaminok (putreszcin, spermidin, spermin) olyan alifás aminok, amelyek az élő sejtek számára létfontosságúak. Mivel szerepük van a sejtek növekedésében, normál működésében, és a sejtosztódásban is, így a biogén aminok egyik legfontosabb csoportját alkotják. Továbbá, a poliaminok részt vesznek az immunsejtek differenciációjában is, azaz a gyulladásos reakciók szabályozásában is. Kimutatták, hogy képesek csökkenteni a tüdő és a bélrendszer immunoallergén válaszait is. Gyermekek esetében, az első évben bevitt magas poliamin mennyiség jól korrelált az ételallergia megelőzésével. A spermidin és a spermin jelentősen csökkenti az antiglikációt, ami új lehetőségeket jelent a diabetes kutatás számára.

      Az emberi szervezet 3 forrásból nyerhet poliaminokat: endogén vagy de novo bioszintézissel, a bélrendszer mikroorganizmusai által és exogén (külső) bevitellel a táplálkozás által. Ez a külső bevitel nagyobb mennyiséget jelent, mint az endogén (belső) bioszintézis. Mivel az életkor előre haladtával csökken a szerveink poliamin szintje (agy, vese, hasnyálmirigy), így feltételezhetően a táplálkozással bevitt poliaminok jelentősége még inkább jelentőssé válik. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy mivel a poliaminoknak van egy sejtosztódás elősegítő szerepe is, nagy mennyiségben való feldúsulásuk hozzájárulhat tumorok kialakulásához is, tehát egy megfelelő egyensúlyra kell törekedni a poliamin szintek beállítása esetén is.

     A poliaminok eltérő mennyiségben találhatóak meg élelmiszereinkben. Arginin és ornitin aminosavakból képződnek, így főleg a fermentált termékekben található belőlük nagy mennyiség, mint pl. a tejföl, néhány kolbász és sajtok. Növényekben, a só és ozmotikus stressz képes elősegíteni a poliamin bioszintézist, és ezáltal megemelni azok szintjét. 

    Kutatók megbecsülték a napi átlagos poliamin bevitel szintjét, ez 250-550 µmol körül bizonyult. Európában magasabb összes poliamin bevitelt közöltek (700 µmol/nap) a mediterrán régiókban, összevetve a 350-500 µmol/nap mennyiséggel az északi országokban. Ezek a különbözőségek a tendenciákban jól kapcsolódnak néhány krónikus betegség előfordulásával, jól tudjuk, hogy a mediterrán diéta mennyire hasznos lehet ezek megelőzésében. A poliaminok antioxidáns hatása is szerepet játszhat a krónikus megbetegedések megelőzésében.  

(Forrás: Atiya Ali et al. :Polyamines in foods: development of a food database (Food Nutr Res. 2011; 55))

       Ezzel szeretnék köszönetet mondani Minden kedves olvasómnak, és sikerekben gazdag, boldog újévet kívánok mindenkinek 2015-re. 

     Nem utolsó sorban pedig szeretném megköszönni a Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíjamat mindenkinek, aki egy kicsit is hozzájárult ahhoz, hogy megkaphassam és végig tudjam csinálni. 

Köszönöm szépen. 

üdvözlettel: Dr. Szepesi Ágnes